Kezdőlap Rólam
Hagyom, hogy minden lélek járja a maga útját
Lejegyezve: 2016.10.20



Csendben maradtam, hogy hallani kezdjelek. Behunytam a szemem, hogy lássalak. Megálltam, hogy végre elinduljak Feléd...

Vannak külső történetek, amelyek hatására elindul egy belső történet. Hatni kezd rád, változtat, módosít. Néha összetör, máskor felemel, de mindenképpen változtat. Átalakít. Elvisz valahonnan valahová. Megélünk ezernyi mindent, belevetjük magunkat a forgatagba, élünk, érzünk, elmerülünk, begyűjtjük a tapasztalatokat, és abból lesz a végén valami, ami már valami más. Egy másik én lenne?

---

Valaki nemrég azt mondta, töredékeket írok. Azt válaszoltam: a teljességről írok. Mindkettő igaz, mert a teljességet csak töredékekben lehet megtapasztalni és átadni. Ha ránézel a fényképemre, lesz rólam egy elképzelésed. Ha mondok magamról valamit, módosítod a képet. Mondhatom ezt: 43 éves, négy kamasz/felnőtt édesanyja. Elvált. No most mit gondolsz? Tovább mesélek, és egyre komplexebb lesz a kép. Azt mondom például, hogy író, tanár, tanácsadó, masszőr, játékalkotó, közösségépítő, ékszerkészítő... Eltöltünk együtt egy napot, és megint változni fog a kép. Talán azt fogod mondani, valamit már tudsz rólam.

Valahogy így működik ez akkor is, amikor az ember elindul, hogy megismerje önmagát. Életem maga egy utazás. Minden nappal előbbre jutok, magam felé. Eleinte tudatlanul bolyongtam, ma már figyelőbb, érzőbb, értőbb – és megértőbb vagyok. Magammal, és mindazzal, ami valaha velem történt. Miközben járom az utam, szabad akaratom van, hisz én vagyok nemcsak a főszereplő, de az író, a rendező, sőt, maga a történet is.

Dolgom, hogy megismerjem minden részemet, részletemet, és kirakjam belőle azt a valakit, Aki vagyok. Megéljem az összes felejezetet, és egy gyönyörű történetté alakítsam. Gyöngyöt fűzök, apró gyöngyszemekből alkotok ékszert. Feladatom, hogy töredékekből létrehozzam az Egészet. Hogy átfényesítsek minden darabot. Egyetlen gyöngyszemben is ott a teljesség. De ha összefűzöm más gyöngyszemekkel, még nagyobb fénye lesz.


---

Életünk egy pontján bizonyosan elhúzzák a függönyt, és elkezdünk belátni a kulisszák mögé. Nálam ez 33 évesen történt, egy házassági válság következtében. Mintha a sors egy durva mozdulattal stoptáblát rakott volna elém, és az arcomba vigyorgott volna. Eddig, és ne tovább… Még jó 6 év kellett, mire eljutottam a megoldásig. Közben rengeteg gyötrődés, könnyek, próbálkozások és elbukások, mentőövek és kapaszkodók, kétségbeesések és újra nekifutások. Egy kívülről harmonikusnak tűnő, és valóban egészen élhető házasságot 18 év után befelejezni úgy, hogy az embernek már van négy kamasz gyermeke, vallásos szülőkkel és háttérrel rendelkezik, az életét a nagy Igenre építette fel, a tanári diplomáját lecserélte a főállású anyaságra, és épphogy elindult a dolgozó nő útján – elég bátor vállalkozás. Mondhatni vakmerőség. De ott, abban a mélységes veremben, amibe krisztusi korban jutottam, elkerülhetetlenül kezdett kinőni belőlem egy tisztább, igazabb, őszintébb és hitelesebb út.

Hoztam akkor egy döntést: Ezentúl mindig hallgatok a belső hangomra, és eszerint élek. Össze kellett törnöm és meg kellett semmisülnöm ahhoz, hogy merjem magamat választani. A fürdőszobában a fallal üvöltöttem, fájdalmaim törölközőbe próbáltam beleharapni, s leginkább nem lenni és nem érezni akartam. De akkor már óhatatlanul érzett bennem valaki, és nagyon vérzett. Valamit tenni kellett, érte, magamért. Az életet választottam.

Felhagytam a megfelelési vággyal, felülbíráltam minden addigi fogadalmamat, hitemet, vállalásomat, és elindultam egy fényesebb úton. Persze ilyenkor sok még a belső és külső ellenállás, a visszahúzó erő, a dilemma, a gondolatok útvesztőjében bolyongás, éjszakákon át vergődés, utak és tévutak, remények és reménykedések. Kitartás és állhatatosság küzdött bennem az ismeretlenbe ugrással, igazság harcolt félelemmel, vágyak bukkantak elő és keveredtek új érzésekkel, testi tünetek üzentek egyre kiabálóbban, s köztük tévelyegve nem találtam a kivezető utat.


Végül negyven évesen elváltam, ezzel elengedve mindent, ami addig voltam, és megismerkedtem az egyedülálló nő, anya küzdelmes, ám reménysugarat hozó életével. Nem tudom, a könnyebb vagy a nehezebb utat választottam-e. Számomra ez volt a fényt hozó út. Akkor léptem, amikor meghallottam azt a bölcs valakit magamban, aki azóta is súg, vezet, biztat, akkor, amikor már volt akkora hitem, hogy mire lábam a földet érinti, nem szakadék lesz ott, hanem teremtődik alattam megtartó talaj.
Valójában nem is a választás, nem is az adott út a fontos. Hanem a hogyan - és a miért. Ha a házasság két ember szövetsége, akkor a válás annak utolsó fejezete kellene legyen. Amit együtt felépítettünk, együtt is kell lebontanunk. És együtt kell átmentenünk belőle azt, ami igaz, szép, életre való. Válni is együtt kell. Akkor vizsgázunk csak igazán. Emberségből, Istenségből. S bár rengeteg fájdalom, harc, meg nem értés, különbözés is kísérte utunk, nekünk végül sikerült. Mindketten
mérhetetlenül sokat fejlődtünk közben. Hála érte.

Édesanyám a válásom előtt nem sokkal halt meg, 40 napon át kísértem őt a kapuig. Dupla csapás, lehetne mondani, mégis, én valamiféle beavatásként éltem meg. Egyszerre láthattam rá a születésre és a halálra, valamint a közte kifeszülő életnek nevezett hídra. Közben pedig megtapasztalhattam azt is, hogy a halálban is ott az Élet. Gyászoltam és váltam. Elengedtem két fontos embert az életemből, de utána ránéztem magamra, és láttam, hogy ők bennem élnek tovább, részemmé váltak, s a tőlük kapott kincseket tovább hordozom.

---

Eljön a pillanat, amikor megállunk, visszanézünk a történetünkre, egyesével kézbe vesszük a darabkákat, megismerjük, megértjük, majd mindnek megkeressük a helyét életünk kirakósjátékában. Végtelen bölcsesség és elfogadás születik ilyenkor az emberben. Hogy minden úgy volt jó, ahogyan volt.
Amikor eljön hozzám valaki egy egyéni tanácsadásra, kapcsolatolmácsolásra vagy bármilyen csoportos programra, nem adok tanácsot. Leginkább visszanézünk, meg ránézünk, aztán előre nézünk. Az a dolgunk, hogy észrevegyük a magasabbrendűséget mindebben, elfogadjuk, átfényesítsük, és vállalva mindazt, amiért jöttünk, folytassuk az utunk. Immár fényesebben. John Osborne Dühöngő Ifjúsága azt harsogja: Nézz vissza haraggal! Én azt kérem: Nézz vissza szeretettel.

Mindaz, amit megéltem, az én történetem. Nem fontos. Már csak egy régi, múlt, tört-én-elem. Hogy miért mesélek mégis időről-időre? Mert adni szeretnék Neked. Hozzád tenni. Nem az a fontos, amit én megéltem, csakis az, amit általuk Te megélsz. Dolgom, hogy magamon keresztül eljussak Hozzád. Hogy rajtam keresztül eljuss Önmagadhoz. Olyat vágyom adni Neked, ami már nem én vagyok, hanem egy letisztult, tőlem független, téren és időn kívüli valami, amihez több közöd van, mint
bármihez. Valami nagyon fényes, ami ott van benned is, ami Te magad vagy. Vagyok a sorsod, vagyok a tükröd, vagyok a hangod. Látlak, hallak és érezlek. Te ragyogsz, és én Ragyoglak.


---

Életem maga egy utazás. Minden nappal előbbre jutok. Magam felé. Feléd. Nem vagyok segítő. Csak egy nő vagyok, aki járja a maga útját. Magammal már találkoztam. Talán egyszer Veled is találkozom. Sokáig akartam másokat megváltani, ma már nem teszem. Ma már hagyom, hogy minden lélek járja a maga útját. Ha kérdezel, felelek. Ha szólsz, meghallgatlak. Néha mesélek. Ha mész, engedlek. Azért vagyok, hogy életed egy nehéz szakaszán kísérjelek utadon, egészen addig a pontig, ahol már elengedhetem a kezed. A célom az, hogy ne legyen szükséged rám. Bízom benned, hisz a saját utadat csak Te ismerheted, hogy mi a jó neked, csak Te tudhatod, s azt is csak Te derítheted ki, honnan hová tartasz, és mi végre mindez. Fény van benned is. Ha engeded, bevilágítja az Utadat, s ha vállalod, ez a Fény bevilágíthatja mások útját is. A Te Utad Rád vár.

A cikk eredetileg az azóta megszűnt Frappa Magazinban jelent meg.
Képek forrása: pixabay.com; pexels.com; Vadim Stein
    Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács.
Az oldal valamint a Facebook oldal minden írása saját szellemi alkotás, amelyet szerzői jogok védenek. Megosztható változtatás nélkül, a szerző és forrás pontos megjelölésével. Köszönöm.
 
Kapcsolódó írások:

- A legszebb történet
- Most te jössz
- Félút
- Beérés
 
< < <  A térkép
 
 
 
KÖZÖSSÉGI PROGRAM
Tizenkét Szoba

KERESÉS

 
KÖVESS A FACEBOOKON!

 
KAPCSOLAT

Szappanyos Orsolya kapcsolattolmács
Cím: 1088 Bp. Bródy Sándor utca 27.
E-mail: ragyoglak@gmail.com
Telefonszám: kérd e-mailben!
Skype: Ragyoglak
Copyright © 2014-2018. Minden jog fenntartva! Ragyoglak.hu | Szerzői jogok | Adatvédelmi Irányelvek