Kezdőlap Rólam
Pillangótánc
Lejegyezve: 2015.01.08



Azon a nyáron különösen élesek voltak a fények, tiszták a gondolatok és határozottak az utak. Éjszakánként az óriás telihold vérnarancs színben úszott, és nappal mintha a levegő is izzott volna a tó felett.

Nagy drámák idején felerősödik az érzékelésünk, meghallunk, meglátunk és megérzünk olyan dolgokat is, amelyek mások számára észrevétlenek maradnak. Én akkor egy anya elvesztése után nem sokkal a házasságomat készültem elengedni. Nem épp a legjobb időzítés, de ha egy dominót meglökünk, borít mindent, ami már nem állja meg a helyét. Nagy felelősség. Féltettem a gyermekeimet, a kerek, biztonságosan berendezett világukat, ami darabjaira fog széthullni, és mégis, éreztem, hogy arra az út. Még ha borzalom is. Még derült volt az ég, még látszólagos béke volt, de a felszín alatt egy pusztító vihar készült kitörni. Időzített bombaként ketyegett az életünk, megkezdődött a visszaszámlálás. Már csak pár hét, még egy utolsó együtt nyaralás, egy utolsó színjáték, és vége. Tudtam, hamarosan bele kell állnom a viharba, takarni, védeni, menteni, akit, amit lehet. Készültem rá. Poszeidón tombolásakor csak az ütéseket lehet tompítani.

Életem két nagy vesztesége között félúton különös kegyelmi állapotba kerültem. Egy új alkotás készült rajtam keresztül megszületni. Nem volt más dolgom, mint lejegyezni, amit ezekben a hetekben belülről hallottam.

Egy kertben ültem. Kissé távolabb a nyüzsgéstől, tömegben és mégis egyedül, saját csendembe burkolózva írtam, írtam a kapott üzeneteket. Mintha légüres térben lebegtem volna, kiszippantva a valónak hitt világból, megérezve a valódi létezést, egy picit feljebb, egy picit távolabb, és egy picit mélyebbre figyelve.

A hírnök egy bátor pillangó képében érkezett, egyenesen a jegyzetfüzetemre. Mintha csak az üzenetekbe készülne beleolvasni. Aztán rászállt a hasamra, úgy erősítésképp. Elidőzött ott egy darabig. Mozdulatlanul figyeltem. Szavak nélküli kommunikáció kezdődött. Néha felemelkedett, de csak pár méterre, hogy ott a levegőben táncoljon egyet. Aztán visszaszállt rám, hol a kezemre, hol a lábamra, hol a mellkasomra, és várt. Velem vette a levegőt. Néztük egymást, ismerkedtünk. Én némán bíztattam, bátorítottam, szelidítettem. Ahogy múlt az idő, egyre kevésbé volt megmagyarázható véletlen, hogy épp hozzám érkezett. Mintha mondani akart volna valamit. Vagy a levegőbe írni. Kacskaringósan, hosszasan, türelmesen. Sosem ment messzire, mindig visszaszállt. Szabadon táncolt.

A férfi, akitől 18 év után válni készültem, semmit sem érzékelt a jelenetből. Más dimenzióban mozgott. Kétszer közeledett, kétszer riasztotta el az én pillangómat. De a pillangó hűségesen mindig visszatért.


Amikor már kitáncolta magát, felröppent a magasba, azt hittem, búcsúzik, de tévedtem. Hívott még egy táncost, a Párját, hogy bemutassák Társ-as táncukat. Csoda egy tánc volt. Csak néztem, néztem őket. Hol kicsit eltávolodtak, hol újra egymásra találtak. Szabadok voltak, egyszerűek, könnyedek és teljesek. Megmutatták, hogyan kell párban táncolni. Valódi Örömtánc volt.

Az egész előadás egy kerek órán át tartott. Áldott óra volt. Nem vette észre senki, csak én. Mégis megtörtént. Lenyűgözve néztem az eget. Tudtam, hogy a tánc a jövő, a remény, a vigasz, a kiút, a biztatás, a megnyugtatás és a hit. Jó lesz ez így. Hiszen valahol nekem is van egy pillangó-párom. A pillangóság párban jár. Köszönöm az üzenetet, pillangó!

Ami ezután következett, cseppet sem volt könnyűnek és légiesnek nevezhető, mégis értem való volt. A vihar kitört, könnyekkel és fájdalmakkal, széteséssel és sötétséggel. De mindig volt lélek-jelenlét, mindig volt holnap, mindig volt égi és földi segítség. És lassan, lassan csendesedett Poszeidón, született szándék is, megértés is, egyezség is, megbocsájtás is. Lett otthon is, biztonság is, tisztulás is, öröm is. A rombolásnak vége, elindult egy új építkezés.

Hála a viharokért, amelyek átrendezték az életemet.
Hála az erőért, amely megtartott nehéz időkben is.
Hála a hitért, hogy az ég végül mindig kitisztul.
Hála a Lélekpillangó üzenetéért, hogy van tovább.
És hála az Örömtáncért. Az Égen. A Földön. Egy életen át.
    Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács.
Az oldal valamint a Facebook oldal minden írása saját szellemi alkotás, amelyet szerzői jogok védenek. Megosztható változtatás nélkül, a szerző és forrás pontos megjelölésével. Köszönöm.
 
Kapcsolódó írások:

- Mélységes a csend
- Megöltem a szőke nőt
- Most Te jössz
- Veled táncolok
 
< < <  Csak egy út maradt - felfelé
 
 
KAPCSOLAT


Szappanyos Orsolya kapcsolattolmács
Cím: Léleképítészet,
Budapest, II.kerület, Pasaréti út 12.
félemelet 2. kapucsengő: 12
E-mail: ragyoglak@gmail.com
Telefonszám: kérd e-mailben!
Skype: Ragyoglak

KERESÉS

 
KÖVESS A FACEBOOKON!

 
FÉNYÉKSZER
 
 


Copyright © 2014-2018. Minden jog fenntartva! Ragyoglak.hu | Szerzői jogok | Adatvédelmi Irányelvek
Kezdőlap - hirfolyam Kezdőlap - hírfolyam Likeold az oldalunkat!