Szeretsz-e engem?
Lejegyezve: 2015.04.02

Én úgy hiszem, hogy a Gyermek a szívben fogan. Ott készül el először a Fészek, melybe majd megérkezik. Helye lesz bennünk, mert a szívünk hívja életre. A fej csak leköveti és segíti, megtámogatja a szív döntését, és a szív megkéri a testet, adjon otthont egy új életnek.
Akkor az egész test munkába áll, átkapcsol turbó üzemmódba, és mindent az új élet szolgálatába állít. Amikor a Gyermek még a testünkben növekszik, vele együtt elkezd nőni az anyaságunk is. Helyet követel magának, kérlelhetetlenül. Kilenc hónapot ad, hogy felkészüljünk a fogadására, hogy vele együtt megnőjünk mi is. Hogy megadjuk magunkat, és átadjuk magunkat Neki.

Mert óriási dologra készülünk. Egy új lelket segítünk a Földre jönni. A megszületése az élet legnagyobb találkozása. Ami belül volt, kívülre kerül, láthatóvá, hallhatóvá, tapinthatóvá, szagolhatóvá válik. Itt van, testbe, anyagba formálva Ő, a Lélek, aki minket választott Anyának.
És attól a naptól kezdve naponta próbára teszi a szeretetünket. Felkelt az éjszaka közepén, elviselhetetlen sírásokat produkál, néha megharap és leeszi a legjobb ruhánk. Követeli a figyelmünket, felhasználja minden időnket és energiánkat, kiüríti a pénztárcánkat, átrendezi az otthonunkat és az életünket.

Mert tanít. Hogy mire? A feltétel nélküli szeretetre. Minden tettével, megnyilvánulásával ezt kérdezi: Szeretsz-e engem annyira? Szeretsz-e olyannak, amilyen vagyok, mindenestül és mindennek ellenére, akkor is, ott is, úgy is, feltételek nélkül? És te áhítattal adod át magad Neki, és mondasz naponta Igent. A legnagyobb igent, ami csak emberként lehetséges. Igen, Gyermekem, feltétel nélkül szeretlek. Úgy, ahogyan csak ember szeretni tud. Mert Anya vagyok. S nem tudok mást, mint szeretni, életem végéig, és azon túl.

Te hívtál életre, létemet Neked köszönhetem. Mert veled együtt megszületett belőlem az Anya is.