Tudsz-e még Játszani?
Lejegyezve: 2015.06.28

Ha szeretnéd, én eljátszom neked az életet. Leszek mindenre elszánt tengerész, árvízi hajós, háborús hős, bátor várvédő, zseniális stratéga, csúcsra vágyó hódító és bozótvágó úttörő. Leszek a kegyetlen kalóz, kincseket kereső és szívekkel kereskedő. A becsvágyó fáraó, az álmait sirató szerető, a reszkető katona, szabadságharcos és ifjú vakmerő, útra kelt szegénylegény, csóró csavargó, a szeretet koldusa és dúsgazdag birodalomépítő.

Ha kell, én eljátszom akár az összes szerepet. A mézes-mázas öregasszonyt, ki másoktól boldogságot lop, de csak hogy a bonyodalom is meglegyen. Az ártatlan szépséget, ki mindent elhiszek neked, és ígérem, majd az almába is beleharapok. Eljátszom neked a vadon termő kisgyereket, s majd én is az állatoktól tanulok emberséget. A kerekasztalos nemes lovagot, az aranytalléros királyt, a nevettető bolondot és a nagyszakállú bölcs tanácsadót. Az összes világszép királylány is én leszek, nem bánom, elmegyek a bálba, cipőmet és magamat egy meséért elhagyom, a véráldozatot is vállalom, és el is alszom egy évszázadig szófogadón.

Ha kéred, megírom a történeteket, versbe szedem a híres harcokat és márványba faragom a dicső mozdulatokat, templomokat emelek és telepingálom izgalmas jelenetekkel. Megtervezem a színpadot, megvarrom a jelmezeket, a szereplőkre ezerféle arcot festek, és sípommal a hangjukat behangolom. Én leszek, ki betéve tudok majd minden áriát, megtanulom az összes kilépőt és belépőt, végszót és zárszót, súgó is leszek, és a zenekar, melyet majd természetesen én karmesterkedek. Mindezt megteszem neked.

Miután eljátszottam minden életet, ha szeretnéd, én a végén eljátszom neked a halált. De mielőtt vállalom, feltétlenül tudnom kell, valóban játszunk-e, vagy menet közben élesre cserélted a fegyvered. Bízhatok-e benned? Játékostársam vagy-e, s játszol-e még velem? Ha jól játszom, egy pillanatra olyan lesz, mintha valóban meghaltam volna, meglesz a dráma, a katarzis, a hatás kétségtelen. De a következő percben mégis veszek levegőt, s akkor mindenki szívéről nagy kő gördül le, mert én, a Játékos tovább élek, csak egy szerepbe haltam épp bele.

De ha elfelejtesz játszani, és véresen komolyan veszed a szerepet, ha a játék pisztolyt valódira cseréled, abba bizonyosan mind belehalunk. Nem számít, hogy félelemből vagy aljasságból, önvédelemből vagy haszonlesésből öltél-e. Csak az számít, hogy elfelejtetted a játékot, megszegted a játékszabályt, és cserbenhagytad a játékostársaid. Ha félredobod a játékot, kiszabadítod a Szörnyeteget, azt, amelyik nem ismer sem Játékot, sem Embert, sem Istent. S akkor nem lesz, aki felkel és meghajol, aki begyűjti a virágokat és learatja a babérokat, tapsolók és rajongók sem lesznek, és nem lesz kinek adni autogramot se. Nem leszel Te, nem leszek Én, nem lesznek Ők, semmi, semmi sem lesz többé sohasem…

Ha szeretnéd, én eljátszom neked az Életet, és eljátszom neked a Halált. De ha elfelejted, hogy csak játszunk, az halálosan veszélyes lehet. Gondold hát meg, mit választasz. Emlékszel-e még, hogyan kell Játszani?

S ha majd megunod ezt a játékot, szólj, mert én már nagyon szeretnék fegyvertelen játékokat játszani.