Kezdőlap Rólam
Rólam


   
Azt kérded, ki vagyok.
Hogy mondjak egy nevet, címet, rangot, nevezzem és határozzam meg magam. Adjak valamit, amitől besorolható leszek. Amit odaírhatsz az adatlapomra, a névjegykártyámra, a bemutatkozómba, a nyilvántartásodba.

Hogy ki vagyok?
Ha nézek, néző vagyok.
Ha látok, látó vagyok.
Ha írok, író vagyok.
Ha festek, festő vagyok.
Ha gyógyítok, gyógyító vagyok.
Ha szülök, szülő vagyok.
Ha hallgatok, hallgató vagyok.
Ha szeretek, szerető vagyok.
Most már tudod, ki vagyok?

A külön utak közös mintázatba fűzésével igyekszem jobbá tenni egyének és közösségek életét. Íróként, életút kísérőként, kapcsolattolmácsként, női kör vezetőként, játékalkotóként és közösségépítőként egyaránt. Várlak szeretettel!

Sokszor kérdezik tőlem, ki vagyok, és mit csinálok. Időről időre újabb bemutatkozókat szülök, hisz a világgal együtt én is folyton változom, s változik a kép, a szerep, és a mód is, ahogyan a világban megnyilvánulok. E sorokat 2016-ban, 43 évesen írom, négy kamasz/felnőtt gyermek édesanyjaként, négy évvel egy pontosan 18 évig tartó házasság után, egyedülállóként igaz párommal az oldalamon, nyelvtanári diplomával a zsebemben nem katedráról tanítva, 6 éve tanácsadói munkakörben leginkább életút kísérőként, folyton alakuló íróként, bloggerként, társasjáték-alkotóként, aki maga is játszik, fényékszerkészítőként, kapcsolattolmácsként - és még annyi mindenként...

Valaki nemrég azt mondta rólam: besorolhatatlan vagyok… Mindig oda jutok, hogy nem tudom magam meghatározni vagy felcímkézni. Valahogy egyik konfekcióruha sem illik rám. Ha másokat kérdezel, talán mondanak rólam ezt-azt. Megnézed a fényképem, találkozol velem, és lesz rólam egy elképzelésed. Mesélhetek neked sok mindent az életutamról, mit tanultam, mit éltem meg, milyen iskolákat jártam ki, és milyen tanítások hatottak rám. Vagy kitalálhatok jól hangzó titulusokat, címeket, ami ma oly divatos. De vajon mi köze van mindennek ahhoz, aki vagyok?? És mi köze van mindennek Hozzád?


Egészként születtem, majd darabjaimra szétestem, az utóbbi 10 év e darabok megismeréséről, felvállalásáról és egy magasabb rendű egésszé alkotásáról szólt. Én úgy hívom: Gyöngyfűzés. Mindaz azonban, amit átéltem, nem fontos, csak annyira, amennyire számodra hasznos lehet. Hiszek abban, hogy közünk van egymáshoz, és van mit megosztanunk egymással. Amit megéltem, amit felismertem, adhat támaszt, választ, útmutatót, vigaszt, reményt és kulcsokat egy jobb élethez. De ezek az én válaszaim, az én felismeréseim, az én utam. Arra biztatlak, találd meg a saját válaszaidat, a saját felismeréseidet, a Te Utad-at. Nem vagyok segítő. Helyette jobb szeretem a kísérő szót. Életed egy szakaszán melletted lehetek, elkísérhetlek addig a pontig, ahol már egyedül is boldogulsz. Mert a célom az, hogy ne legyen szükséged rám. Anyaként ismertem fel, hogy a feladatunk nem az, hogy ránk támaszkodjanak, hanem pont az, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan ne legyen ránk szükségük. Tudom, nehéz elfogadni, különösen, ha Te is anya vagy. Mégis, ez a felnőtté válás folyamata, csak így juthatunk el a függőségmentes, igaz, felnőtt kapcsolatokhoz. Így már kerek egészként találkozhatunk, nem pótszerek leszünk, hanem olyan emberek, akik valódi szeretetet adhatnak egymásnak.

2006-ban, harminchárom évesen, egy magánéleti krízis indított el önmagam felé. Bár tanultam sok mindent, (pszichológia, pedagógia, módszeres empátia, prananadi energiagyógyítás, keleti és nyugati masszázs, agykontroll, önismeret és öngyógyítás, homeopátia, a jóga több irányzata), minden, ami most vagyok, saját megtapasztalások, válságok és változások, belahalások és újjászületések, egyéni megélések és felismerések sorának eredménye. Az egyedi erejéban hiszek, abban, hogy az Egyéni értékek, történetek és felismerések megosztásával eljutunk egymáshoz és az Univerzálishoz. A Vagy-Vagy dilemmája helyett Nőként az Is-Is útját járom. Azt kutatom, hogyan lehet a dualitás világában az ellentéteket harmóniába rendezni, Nőt és Férfit Szövetségessé tenni, verseny és harc helyett Együttműködésen alapuló Közösségeket létrehozni, és hogy miként lehet az egyénekből úgy alkotni láncolatot, hogy megmaradjon egyedi mintázatuk, hogy egyén és közösség egymást erősítve, kiemelve együtt jusson el egy magasabbrendű minőségig.

Most megkísérlem magam részeimben átadni Neked, s Rád bízom, milyen képet raksz ki belőlem. S ha közben olykor magadra ismersz, az nem a véletlen műve. Mert Én Te vagyok, s Te vagy Én. S amit írok, Rólad és Rólam szól. Ha pedig úgy érzed, találkoznál velem, hogy megnézzük, mivel járulhatunk hozzá egymás életéhez a teljesség felé vezető úton, itt megtalálsz. Várlak szeretettel.


Szerepek, részek, lélekállapotok

A Néző

Szeretek szemlélődni, megfigyelni a belső és a külső történéseket, folyamatokat, jelenségeket. Ennek a részemnek köszönhetem, hogy az átlagosnál mélyebbre látok, a konkrét, kézzelfogható fizikai mögött érzékelem a megfoghatatlant, és olykor a lélek láthatatlan világa is felfedi magát előttem. Az én Nézőm bevonódik, átérez, figyel és változik. Ehhez persze érzékenység szükséges, mint ahogyan a görög dráma nézője is bevonódott a látott eseményekbe, részévé vált mások sorsának, és így juthatott el a katarzisig, ami megtisztulást, újjászületést hozott.

Az Érző

Sokáig nem voltam tisztában érző képességemmel. Szeretjük azt hinni, mindenki úgy működik, ahogyan mi. Pedig mindenkinek saját egyedi mintázata van. Kinek ez, kinek az erősebb, intenzívebb, aktívabb. Én az érzékenység képességét kaptam útravalóul, hogy jobban eligazodjak ebben a világban – s talán azért is, hogy amit érzékelek, továbbítani tudjam. Receptorként működöm. Kezdetben ez sok sérülést okozott, hisz védtelen voltam a külső hatások ellen, s olykor még magam sem mertem hinni magamnak, a bennem élő Érzőnek. Ilyenkor - önvédelemből, s hogy ne különbözzünk, páncélt öltünk és elhallgattatjuk Érző részünket. De ettől az ember egy bezárt szűk világba kerül, saját cellája foglyává válik, s előbb-utóbb életet keresve elindul kifelé. Még akkor is, ha nem minden tapasztalat kellemes, úgy döntünk, vállaljuk, mert már nem tudunk tovább elzártan, magunkban lenni. Kapcsolódni vágyunk. Így lettem Érző, és olykor Vérző. Mert sokszor fáj a világ, fájunk egymásnak, s magunknak is. Mégis érdemes lebontani a védőburkot, ami csak elzár a valódi élettől, a levegőtől és friss víztől, elzár egymástól. A fájdalom pedig az élet mélységéről tanít. Alázatosabbá, megértőbbé, elfogadóbbá, szeretőbbé tesz.

A Szerető

Ha szeretek, Szerető vagyok… Félünk a szótól is, megbélyegez, törvényen kívülivé tesz. Hogyan szeresselek Nőként? Feleség vagy Szerető? Tényleg választanom kell? Megint a dualitás. Talán van szintézis. Mindkettőt megéltem. S ma már tudom, hogy e kettő hogyan egyesíthető. Talán másképp hívjuk majd őket. Talán nevet sem adunk nekik, nehogy valami régi, fogalmakra rárakódott por beszennyezze e tiszta minőségeket. A Szerető számomra az, aki a Szer-elem-et hozza a világba, Nő és Férfi igaz kapcsolatát jelöli, minden valódi párkapcsolat alapja. Játssz csak el egy kicsit e szavakkal: Szer-Elem, Szer-Etet, Szeret-Ő.

A Látó

Hagyom, hogy minden lélek járja a maga útját…

Néha olyasmit is látunk, amit más nem. Ha másnak hiszünk, akkor nem fogunk hinni a saját szemünknek. Ha magunknak hiszünk, és nem tagadjuk meg a bennünk élő Látót, akkor könnyen összeütközésbe kerülhetünk másokkal. Én 10 éves voltam, amikor lebeszéltem magam a Látóról. Jó volt felnőttként újra rátalálni... A legtöbbet azok a mestereim segítettek, akik nem akartak helyettem látni, inkább emlékeztettek, hogyan láthatok a saját szememmel. Sok időbe telt, mire megértettem, nem lehet mindenkinek mindent elmondani, mert nincs mindenki felkészülve rá. Azóta óvatosabb vagyok, és hagyom, hogy mindenki eljusson a saját felismeréséig. Egyszerűen azért, mert különben megmarad az én tudásomnak. A cél pedig pont az, hogy a sajátodhoz férj hozzá. Hogy nyisd ki a szemed, és láss úgy, ahogyan még soha. S még egy: valójában mi magunk tudjuk megadni magunknak a legjobb válaszokat.

A Hallgató

Hogy valaki beszélhessen, jó, ha van hallgatóság, befogadó közönség, aki ért és érez is. Hisz hiába mondod el, ha nincs, aki meghallgasson. Világ életemben jó hallgatóság voltam, amivel persze sokan vissza is éltek, hisz mindig van, aki tovább terjeszkedik a felezővonalnál... Mint a metróban, amikor valaki nagyobb helyet foglal el, és kiszorít másokat az ülésről. Vannak bőbeszédű emberek. Én eggyel összekötöttem az életem tizennyolc évre. Egy idő után egyre szótlanabb lettem, így próbáltam csendet, harmóniát vinni a kapcsolatba, de ehelyett még kisebb tér jutott nekem, s a másik még több szót kapott. Így jutottam el a felismerésig, hogy nem ellenpontoznom kell a páromat, hanem felé haladni, tőle tanulni, nem átadni a terepet, hanem elfoglalni benne a magam helyét. A művészet az, hogy ezt ne harccal tegyük. Ma már azokkal vagyok, akikkel együtt hallgatni is jó. Mint ahogyan nem létezik zene a hangok közti szünetek nélkül, ugyanúgy szükségünk van a közös hallgatásokra is…

A Gyöngyfűző

Csend kell hozzá. Idő magammal. Hallgatás. Figyelem. Meditáció.

Kislánykoromban elbűvültek a gyöngyök, s a belőlük fűzött nyakláncok… Számomra maga a finom nőiesség megnyilvánulása. Coco Chanelt ha ismered, tudod, miről beszélek. Aztán igen hamar elnyomás alá került ez a részem. Rövid haj, farmer, póló, tornacipő. Ékszernek, gyöngysornak nem volt helye nálunk. Fiús család, benne nőként csak szolgálni lehetett... Sok minden történt. Aztán jóval harminc felett kaptam egy gyöngyökből készített könyvjelzőt. Felfedeztem az ásványokban rejlő fényességet, és ékszereket kezdtem készíteni, először a magam, majd egyre többek örömére. Így született meg a Fényékszer - hogy a világ fényesebb legyen.

Mindez persze átvitt értelmet nyert, hisz életem számtalan területén megjelenik a "gyöngyfűzés". Ezt teszem, amikor töredékeket írok, amikor történeteket, életeseményeket fűzök láncba, vagy amikor embereket kapcsolok össze, közösségek láncolatát építem.

A Ragyogó

Fontos a fény, mindig is Napimádó voltam. Van külső - és van belső Nap. Ha a Férfi-Nap / Nő-Hold analógiát vesszük alapul, nincsen ragyogás a Férfi nélkül. Mint Nő lehetek gyönyörű, de igazán csak akkor ragyoghatok, ha a Férfi rám ragyog. Látszik egy nőn, ha szereti egy férfi. Ezért olyan földöntúlian szépek a menyasszonyok. Ha olyan férfit választottak, akinek van saját belső fénye. S a valódi Férfit is az élteti, ha van mellette Nő, akit ragyogtathat, és aki visszaragyog rá. Ha van kiért Nappá válni. Mert Napként élni felelősség, égetni is lehet vele, visszaélni is, s ha nincs erő a férfiban, hamar kihűlhet. Sok nő próbál napként férfit éleszteni, támogatja, ragyogtatja, de ez hosszú távon csak függőségi kapcsolathoz vezet, s eltereli a nő figyelmét valódi feladatáról. Ha pedig a nő férfi nélkül próbál egyedül boldogulni, megkeményedik, eltávolodik lágy női hold-minőségétől. S ebben az állapotában nem fog rátalálni a Férfi, hisz a helyét már betöltötte maga a nő. Ördögi kör indul. A nő életben maradásához férfit játszik, de míg férfit játszik, nem jön a férfi, s mivel egyedül van, az életben maradásához férfit (is) kell játszania. Hosszútávon ez borzasztó fárasztó. Nem csoda, hogy manapság annyi erős nőt látunk belefáradva a küzdelembe. Közben nő a dühük, s nem értik, hol vannak az igazi Férfiak… A megoldás? Üresen hagyni a Férfi helyét, vállalni a töredékességet, az egyedül-nem-megy kockázatát, visszatérni a Nő-Hold vegytiszta minőségéhez. Olyan ez, mint amikor át akarsz úszni egy folyót, már elengednéd az egyik partot, de még nem érted el a másikat. Van egy köztes lét, ami nem könnyű. Sodródás, kiszolgáltatottság, kapaszkodó nélküli létállapot. De hidd el, a Férfi ebbe tud megérkezni. S nem azért, hogy megmentsen. Hanem azért, mert érzi, hogy várod az életedbe, s fenntartottad a Helyét. Sokat segíthetnek ebben az átmeneti időszakban a Női körök.

Az Író

Több ősöm is intenzíven használta ezt a kifejezési formát, nem csoda, hogy 40 éves korom táján belőlem is elkezdtek folyni a szavak. Apai nagymamám játszva tanult nyelveket, gyönyörűen használta anyanyelvét is, és 40 éves korára műfordító lett, melyet haláláig művelt. Édesapám 74 éve naplót vezet, többtízezer oldalon örökíti meg nemcsak saját családunk, de az adott kor, az ország eseményeinek életét is. Bár kislány koromban Kofa volt a becenevem, a világban lévő sötét láttán hamar megrettentem, elhallgattam, és bő két évtizedre visszahúzódtam magamba.

Jó nagy adag bátorság kellett ahhoz, hogy újra meg merjek szólalni. Eleinte csak privát beszélgetésekben és levelekben, néhány éve már nyilvánosabb fórumokon is, 2014 óta pedig saját blogot is írok. Amikor elkezdtem, azt az útravalót kaptam, legyek mély, őszinte és valódi. Jó mélyre merültem hát magamban, hogy mint kagylóba zárt gyöngyöket, felhozzam mindazt, ami eddig előttem is rejtve volt. Első írásom még párkereső koromban született, a Férfival való háromnapos találkozás-sorozat eredményeként. A második pedig számomra is hihetetlen módon futott szét a nagyvilágban. Veled táncolok.

A Táncos

Időről-időre visszatér az életembe. 2014-ben, egyedülálló fázisban beiratkoztam két tánckurzusra: kizombát és bachatát kezdtem tanulni. Mint minden latin tánc, ezek is rendkívül túlfőtött táncok, tele erotikával - és életörömmel. Mivel párom nem volt, örömmel vettem részt a párcserés órákon, ami azt jelentette, hogy estéről estére 20-30 idegen férfival táncoltam! Ha az ember nőként akar létezni a világban, a legjobb lehetőség egy ilyen tánckurzus a követő szerep elsajátítására. Férfiaknak pedig a vezető szerep gyakorlására. Képzeld el, hogy egy 5 perces számot 5 különböző parnerrel táncolsz, és mindegyikre rá kell hangolódnod, össze kell érned vele. Sokszor látok párokat egymással jól táncolni, de ahogy párcserére kerül a sor, már szét is esnek. A kihívás ezekben a feladatokban pont az, hogy ne rutinból táncoljunk, hanem minden érzékünkkel figyeljünk a párunkra, akit nem ismerünk, mégis, akár egyetlen percbe sűrítve is megteremthetjük a közös harmóniát.

A Tangó pedig akkor robbant be az életembe, amikor lelkileg felkészültem, megértem a fogadására. Elég volt egyetlen tango nuevo dal, és beleszerettem. Minden, amit férfi-nő kapcsolatról írunk, tanítunk, tanulunk, ott van benne a Tangó csodájában. Csak oda kell menni, és le kell lépni, meg kell élni. Ha eleged van az elméletekből, ha szeretnél fejlődni nőként, férfiként, a Tangó maga a gyakorlat. Vezetés, követés, tisztelet, ölelés, szenvedély, szeretés, ragyogás és ragyogtatás, gyönyör és gyönyörködtetés, figyelem, mélység, elfogadás és elengedés - mind jelen van egyetlen táncban.

A Tolmács

Apai nagymamám 8 nyelven beszélt kiválóan, s szépirodalmat fordított, Édesapám 80 év felett épp a 7. idegennyelvet tanulja, testvéreim között is akad soknyelvet beszélő… Ami a nyelvérzékből nekem jutott, az az anyanyelvem iránti vonzódás. Mindig is érdekelt, hogyan fejezhető ki a nyelv segítségével a látható és a láthatatlan valóság, miként lehet lekottázni, formába önteni mindazt, amit életünk során tapasztalunk, érzünk, megismerünk. Magyar-angol tanár szakon végeztem az ELTEn, s azon csodabogarak közé tartozom, akik szeretik a nyelvtant, a nyelvészetet. Az irodalom pedig a nyelv művészi használatának eredménye, ami mindig gyönyörűséggel töltött el. Az emberi kapcsolatok területén is azt kutatom, hogyan építhetünk hidat egymáshoz szavakkal, s mit tehetünk, hogy ne félre -hanem valódi megértés legyen az eredmény. Leginkább a magyar nyelvet beszélem, s használom, magyarról magyarra tolmácsolok, s olykor sikerül megszólaltatnom a lelkedet is.

A Nyelvész

A magyar nyelv egészen különleges kincseket rejt; a szavak képszerűek, sokrétűek, mélységük és hangulatuk van; ősi, szakrális tudást hordoznak. Ha alaposabban ízlelgetünk egy-egy kifejezést, egészen új kulcsokat kaphatunk életünkhöz - mindezt az anyanyelvünkön keresztül. Ez a nyelv egyszerre bonyolult és nagyon egyszerű, végtelenül sokoldalú és egyéni igényekre szabható. Szerencsés, aki magyarnak született, mert az anyatejjel szívhatta magába ezt a csodálatos nyelvet. Ott van benne minden, még szem előtt is van, csak kicsit másképp kell nézni a képet, másképp kell használni a fülünket. Lehet persze felszínesen beszélni, lecsupaszítani, megfosztani a finomságoktól, mint ahogyan a szűk választékú gyorsétteremben elénk teszik az egyéni fűszerektől mentes egyenételeket. A magyar nyelv azonban ennél sokkal többre képes, de ahhoz, hogy megfejtsük, meg kell érte dolgozni, nem kínálja készen magát.

A Nagycsaládos Anya

Viccesen azt szoktam mondani, hogy 21 évesen elindítottam életem fő vállalkozását, melyet 4 éve egyedül vezetek, az első 10 évben három műszakban dolgoztam, ma már könnyebb a feladatom. Ez a cég nem más, mint a Család. Aki próbálta, tudja, anyának lenni akárhány gyerekkel komoly munka, hivatás, nem olyasmi, amit csak úgy letesz az ember a kertkapuban, és felvesz, ha hazaért. Annyi időt, energiát, munkát, figyelmet, anyagi és szellemi ráfordítást igényel, amellyel komoly céget lehet felépíteni, működtetni. Nem könnyű jól csinálni…Talán nem is lehet jól csinálni. Vagy mindig lehet jobban csinálni… S talán pont úgy jó, ahogyan képesek vagyunk csinálni. Anyalánc.

Hálás vagyok a gyermekeimnek, akikre ma is mint legfőbb tanítómestereimre tekintek, az anyaság pedig életem legjobb iskolája volt. Kemény iskola, komoly felelősséggel, a tét óriási, de a jutalom is az. Emberek fejlődését, alakulását segíteni, támogatni őket a saját útjukon nemes feladat. S közben olyan dolgokat tapasztaltam és tanultam meg, amelyek ma is segítenek nemcsak a magánéletemben, de a munkámban is. Hálás vagyok négy gyermekem Édesapjának is, aki családunk vezetéséhez méltó társam volt, és aki ma is támogat, mint szülőtárs.

A Társ

Házasságom után bepótoltam, ami előtte kimaradt. Mindig napszerű férfiakat választottam, s addig maradtam velük, amíg volt mit adnunk egymásnak. Csodálatos táncokat éltem meg, kincseket kaptam és kincseket adtam. Futó kalandom sosem volt, a szó könnyűvérű értelmében, minden történetnek mélysége, magassága, küldetése és hivatása volt. A minőséget kerestem, s általuk értem bele abba, aki most vagyok. Olykor rövid volt a tánc, máskor fájdalmasan hosszúra nyúlt, de mire véget ért, mindketten sokat fejlődtünk. Nem az számít, mit éltem meg, hanem a hogyan, az a fontos, általuk mire jutottam. A Párom akkor érkezett meg, amikor már begyűjtöttem minden tapasztalatot, megéltem minden történetet, ami előkészített, hogy Őt méltón fogadhassam. Most Te jössz.

A Nő

Anyám azt mondta, apám megölte benne a nőt…
Két fiútestvér és én. Hamar kisebbség lettem. Nehéz volt ékkőnek maradni…
Kislányként minden vonzott, ami női volt…
Anyaként háttérbe szorult a Nő…
Szeretőként ébredt újra, s emlékezni kezdett…
Ma már a bennem élő nő ír, mesél, szeret…
A női szerepek témája korán megjelent, iskoláimban, ha lehetett, mindig női témát választottam, egyszer egy esszében az összes nőalakot végigelemeztem az Íliászban.
Amikor harmadik lányom is megszületett, megértettem, élettémám a Nő a világban.
Jelenleg női körben élek három nagylányommal, fiam édesapjával férfikörben fejlődik.

A Ragyoglak Facebook oldalt 2014-ben eredetileg azért indítottam, hogy szolgáltatásaimat itt mutassam be. Aztán fokozatosan átvette a blog szerepét, és ma már felvállaltan szól a Nőről – és a Férfiról.

 
Sématörés - Nőként, belülről
Ma nagyon sokat hallani arról, hogy lehet, kell nőként élni. Szappanyos Orsolya vendégbloggerünknek meg van erről a véleménye. Tovább > > >

A Gyógyító

Mondják, gyógyító kezem van... Nem vagyok gyógyító. Csak néha ráérzek erre-arra. Talán ezért támadt 2010-ben az a vágyam, hogy otthagyjam az irodai munkát, és megtanuljak masszírozni. Ezt éreztem: a kezemmel akarok adni. Elegem lett abból, hogy egy monitort bámulok és azon keresztül próbálok emberekkel kapcsolódni. A hivatalos levelezésekbe mindig becsempésztem valami személyeset. Amikor megérezzük, indulni kell, lépni, menni tovább az utunkon, s adni, amiért jöttünk. Következő munkám is egy darabka a teljességhez.

A Masszőr

Sokat tanultam a vendégeimtől, az emberi testről és lélekről, meghallgattam több száz élettörténetet, háttérből kísértem sok-sok női és férfi sorsot. Amikor levetjük a ruhánkat, a lelkünk is meztelen lesz, sokan ilyenkor őszintébben tudnak magukról mesélni, nehézségeikről, kétségeikről vallani, mint egy csésze kávé mellett. Megtanultam tisztelni az emberi testet, olvasni belőle és érteni általa az emberi lelket. Megértettem, milyen nagy szükség van arra, hogy legyen, aki meghallgasson bennünket, valaki, akiben megbízunk, aki ért és elfogad úgy, ahogyan vagyunk. Vigyázz rám!

A Terapeuta

Már a szó is idegen, amolyan betegség-szaga van, mintha bármit is meg kellene javítani az embereken. Én inkább csak megnyitom a lelküket és emlékeztetem őket, kik is valójában. A masszőri munkámból így nőtt ki néhány új szolgáltatás, kapcsolattolmácsolás, egyéni, páros tanácsadás és csoportos programok.

A Közösségépítő

Jó 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az ELTE magyar szakán a diplomamunkámat az Elidegenedés témájáról írtam Franz Kafka művei alapján. Ez is egy fontos gyöngyszem életem fonalán, de csak utólag értettem meg igazán a saját választásomat…

Alapélményem a Család, mint Közösség, a benne való létezés, működés, az általa megélhető emberi viszonyulások, kapcsolódások. Nagy családba születtem, és magam is nagy családot alapítottam, melyet életem fő vállakozásának tekintek, s ma is a család a minta, a modell a valódi, igaz, együttműködésen alapuló közösségekhez. Kezdő anyaként alapító tagja voltam egy lelkes fiatalokból álló szervezetnek, amely az ifjúság minőségi, értelmes ismerkedését, találkozását, kikapcsolódását segítette programok szervezésével, és három évig aktívan működött. A főállású anyaság évei alatt női köröket, kézműves programokat rendeztem anyatársaimnak, ebből nőttek ki a későbbi, már tudatosan felvállalt női csoportok. Aztán dolgoztam férfi csapatban egyetlen nőként, majd csak nőkből álló csapatban, mindkettő kiváló terep volt női szerepem gyakorlására a közösségépítésben. 2014-ben csatlakoztam egy induló közösséghez, ami férfiak és nők kapcsolódásán alapult, és önkéntes közösségépítőként támogattam a közös munkát.

Közben elindult a saját blogom, letisztult bennem a feladatom, megérkezett mellém a Párom, és ma már saját közösséget építünk együtt, azokkal, akikkel lélekben már régóta társakként működünk.

A Festő

Szavakból festek képeket, színeket, mintákat és formákat rajzolok, célom, hogy érzelmeket, emlékeket, asszociációkat indítsak el benned. Nem információkat adok át, hanem érzéseket ébresztek, nem az a fontos, mi van a képen, hanem hogy mindez hogyan hat Rád, mit vált ki belőled, hova visz el, és mit értesz meg általa. Felvállalt szándékom, hogy kizökkentselek, megmutassam az eddig rejtett világokat, rávilágítsak összefüggésekre, és inspiráljalak, nézd másként a világot, benne magadat és másokat. Ha pedig mindez már ismert számodra, megnyugtató lehet mindkettőnknek egymásban tükröződni.

Az Alkotó

Minden alkotói folyamat olyan, mint egy gyermek útja a fogantatástól a születésig. Először az idea létezik, aztán megtermékenyülünk, és elindul a fizikai kifejlődés. Négy gyermekem sok évig lekötötte minden energiámat, akkoriban a ruhavarrásban, sütésben, főzésben, lakberendezésben éltem ki alkotóvágyamat. Ez szolgálta leginkább családom fejlődését, ez illett bele akkori életembe. De mivel az alkotás önkifejezési forma is, ahogy a gyermekeim nagyobbak lettek, több időm, energiám lett más formában is megnyilvánulni. Hisz aki vagyok, formátlan, de bármit hozok létre, formába öntöm vele a lelkemet is, benne vagyok minden alkotásomban. Így lettem ékszerkészítő, író, játékalkotó.

Valami újat hozni a világba valódi szülés. Mesélem ezt azoknak a nőknek is, akik bármilyen oknál fogva nem élhetik át ebben az életükben a gyermekszülést. A nő lelke akkor is képes szülni, valami újat világra hozni, anyáskodni és gondoskodni róla.

A Játékos

Gyerekkoromban két dolog volt bőven minden ünnepen: könyv és társasjáték. Számomra a közös társasozás maga volt a mennyország, nem számított, ki nyer, csak az, hogy Együtt vagyunk. Ezek a családi emlékek is hozzájárultak ahhoz, hogy megalkossam a Tizenkét Szoba közösségépítő társasjátékot.

Azt mondják, a gyerek azért játszik, mert így tanul. Nem ismeri a tanulás fogalmát, de számára minden játék, és minden igazi játék, bármit tesz, fejlődik általa. Ma már szerencsére vannak olyan iskolák, ahol játszva lehet tanulni.

Sosem szerettem azokat a játékokat, amelyekben valaki rosszul jár, nem érzi jól magát, veszít, kevesebb lesz. Még akkor sem, ha ez a valaki épp nem én voltam. Empátiám nem engedte, hogy azonosuljak a Ki-nevet-a-végén típusú játékokkal. Mondhatod, hogy a legtöbb játék ilyen, s valóban, fontos a verseny, különösen a fiúknak, amennyiben nem egymás ellen, hanem egymásért történik, ahol az egyéni előrejutás kölcsönösen inspiráló. Azért nem lettem gyakorló tanár, mert sajnálom a gyerekeket. Mert csak olyan munkát tudok végezni, ami minden résztvevőnek jó, szabad választáson alapuló, vállalható, és nem szeretném rákényszeríteni a gyerekekre, amit valaki egy íróasztalnál elrendelt, miközben magam is tudom, az nem szolgálja a gyerek fejlődését, nem rájuk szabott.

Létezik azonban olyan játék, ahol mindenki nevet a végén, ahol nincs kiütés, nincs vesztes, csak nyertes. Ubuntu - mond neked valamit ez a szó? A Tizenkét Szobában megtapasztalhatod, hogy valójában mindannyian ezt a játékot hozzuk magunkkal, csak a fizikai világban megfeledkezünk róla. Hogy nem versenytársak, hanem játékostársak vagyunk, akkor haladunk, ha egymást segítve játszunk. Nem lehet mindenkivel játszani ezt a játékot, csak azokkal, akik maguk is eljutottak a felismerésig, hogy életüket nem a világ meglévő szabályai szerint kívánják játszani.

- Mert létezik az a Játék, amelyben nincs kiütés, és mindenki nyer.
- Mert létezik az a Játéktér, amelynek nincs se eleje se vége, mégis teljes.
- Mert létezik az az Út, ami elvezet Önmagunkhoz és Egymáshoz.
- Mert létezik az a Társ, aki egy nyelvet beszél Veled.
- Mert létezik az a Jelenlét, ami megnyit és Mindennel összekapcsol.
- Mert létezik az az Erő, ami Veled együtt ható.
- Mert létezik az a Szeretet, ami feltétel nélküli.
- Mert létezik az a Rendszer, amelyben Férfi és Nő Egységet alkot.
- Mert létezik az a Közösség, amely támogat, és amelyben Helyed van.
- Mert létezik az az Együtt Működés, amelyre mindannyian vágyunk.

Várlak Szeretettel!

Egyéb bemutatkozó írások:
- Hagyom, hogy minden lélek járja a maga útját…
- Sokáig hallgattam
- Pillangótánc
- Mélységes a csend
 
    Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács
Az oldal valamint a Facebook oldal minden írása saját szellemi alkotás, amelyet szerzői jogok védenek. Megosztható változtatás nélkül, a szerző és forrás pontos megjelölésével. Köszönöm.
 
 
KÖZÖSSÉGI PROGRAM
Tizenkét Szoba

KERESÉS

 
KÖVESS A FACEBOOKON!

 
KAPCSOLAT

Szappanyos Orsolya kapcsolattolmács
Cím: 1088 Bp. Bródy Sándor utca 27.
E-mail: ragyoglak@gmail.com
Telefonszám: kérd e-mailben!
Skype: Ragyoglak


Copyright © 2014-2018. Minden jog fenntartva! Ragyoglak.hu | Szerzői jogok | Adatvédelmi Irányelvek